Találkozások Jézussal

Bizonyságok, találkozások Jézussal.

Gergely Tamás

1974-ben születtem, Dunaharasztin élek gyermekkorom óta. Feleségemmel három gyermekünket neveljük. Azért tartom fontosnak az itt leírt történetemet, mert alapjaiban határozta meg az életemet. Hiszem és tudom, hogy minden ember csak Jézus Krisztusnál találhatja meg élete igazi értelmét.

Valójában számomra soha nem volt kétséges, hogy van Isten, van feltámadás és örök élet. Bizonyos voltam abban is, hogy feltétele van ezek birtoklásának. Azt gondoltam, ha nagyon igyekszem, hogy jó legyek, ha nem követek el bűnt, akkor majd érdemesnek fog tartani Isten az örök életre. Hamar rájöttem, hogy képtelen vagyok megszabadulni rossz természetemtől és az ebből következő vétkeimtől. Vagy megbántottam másokat, vagy magamban hordoztam sérelmeket, amik miatt rossz érzéseim voltak. Bár másokkal mindig békességre törekedtem, de magamban nem volt békességem, inkább csak csalódás. Igyekezetem magam megjobbítására, kudarcot vallott. Lehetetlennek éreztem, hogy én is részesüljek abban az örök életben, amit Jézus megígért azoknak, akik Őt szeretik. Úgy gondoltam, hogy akik bűnösök, mint én, azokat Isten lenézi, nem törődik velük, amíg meg nem javulnak. Istent távolinak, magamat tehetetlennek éreztem.

Egyszer az egyik barátommal beszélgettünk. A Bibliából magyarázott nekem valamit, de nem igazán figyeltem. Azt hiszem nem értettem. Mégis amikor megkérdezte, hogy akarok-e imádkozni, szeretném-e letenni a bűneimet, igennel feleltem. Bár imádkoztam már máskor is, de akkor, imádság és bűnvallás közben mintha valami sötétségből jöttem volna fényre. Hihetetlen jó volt átélni azt a szabadságot, amit akkor Istentől kaptam. Megnyílt az értelmem és igazán megértettem, amit a Biblia ír: Isten megbocsátja és elveszi bűneimet, annak terheit és a következményeit is, ha elismerve bevallom azokat és megvallom, hogy a bűneim bocsánatára van szükségem.„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.”(I.Ján.1:9).  Mert az Ő fia Jézus Krisztus vállalta magára a mi bűneink büntetését, a halált. Meghalt értem is, de feltámadt, hogy én is részesülhessek a feltámadásban és örök életben. Megértettem. Istenhez nem akkor mehetek, amikor már tökéletesítettem magam, mert ez lehetetlen. Hanem Isten szeret minket, vár minden embert, ahogy van. Nélküle elveszünk, és ez nem a fenyegetése, hanem a figyelmeztetése. Akkor döntöttem el, hogy én ezt az utat akarom járni. Amit Jézus mondott, azt elhiszem és követem. A Biblia ezt úgy fogalmazza: megtérés. Elfogadtam Jézus Krisztus megváltását. Úgy is mondhatnám, találkoztam Jézussal.

Azóta úgy érzem, mindenkivel szeretném megosztani ezt a jó hírt. A te örök életed már el van készítve. Neked csak kérned kell és el kell fogadnod. Kívánom, hogy átéld azt az örömteli szabadságot, amit csak Jézus tud neked megadni!

Gergelyné Kriszta

Kiskorom óta folyamatosan hallottam Istenről. Mindig igyekeztem Istennek tetsző életet élni, de nincs olyan ember, aki ne követne el bűnt, így születünk. 12 évesen döbbentem rá, hogy a keresztény családba való beleszületés nem belépőjegy a mennybe. Minden embernek helyre kell állítani a kapcsolatát Istennel, ami a bűneink miatt megromlott Vele. Mikor megértettem, hogy két úrnak nem lehet szolgálni, és nekem is meg kell hoznom a döntést, hogy kit választok, nagy vívódás indult el bennem. Isten hívott. Tudtam: ez egy harc, vagy Istent választom vagy a Sátánt és ha nem döntök, akkor a Sátán oldalán maradok. Egy év után belefáradtam a vívódásba, megtörtem. Azt imádkoztam, hogy Istenem, nem akarok többé csak a Te győztes oldaladon küzdeni. Ekkor hoztam meg az első döntést, hogy megtérek és Isten útját akarom járni. Isten megbocsátott, megkönnyebbültem, megnyugodtam.

Néhány évvel ezután azonban volt egy különleges találkozásom Jézussal, ami még többet jelentett számomra. Egy táborba mentem önkéntesnek segíteni. A felkészítő alkalmon arról beszélt egy misszionárius, hogy adjuk oda az életünket Istennek. Szánjuk oda magunkat Neki. Adjuk oda kezünket, lábunkat, … mindenünket. Úgy éreztem, hogy szeretem annyira Istent, hogy kész vagyok odaadni neki mindenemet és az ő szolgája lenni. Én is elmondtam ezt az imát. Jelképesen egy fadarabot is bedobtunk a tűzbe, mintha a régi életünket adtuk volna oda egy újért. Isten jelenléte olyan kézzelfoghatóan ott volt, hogy új emberré tett, teljes boldogságot és tüzet adott ahhoz, hogy meg akarom osztani az emberekkel az örömhírt: Jézus az ő bűnükért is meghalt, feltámadt, szereti őket és ha bűnbánattal elhiszik ezt, örök életük lehet! Ezt mindenkinek tudnia kell! Boldog vagyok, hogy ezt megtapasztaltam.

Nem lettem tökéletessé, én is elbukom. Tulajdonképpen, ahogy felnőtt lettem, egyre több nehézség és kísértés ért, még inkább megtapasztaltam, hogy milyen hajlamom van a bűnre és hogy magam erejéből képtelen vagyok megváltozni, csak Jézus tud teljes bűnbocsánatot adni, mert helyettünk már elvállalta a büntetést a kereszten. A mi bűnbánatunk, döntésünk, hogy Őt követjük és Jézus Szelleme az, aki bennünket megváltoztat. Ma is tapasztalom, hogy munkálkodik bennem, ez csodálatos. Egyre jobb Vele élni. Ha Jézust megtalálod, mindent megtalálsz, ami a boldogsághoz vezet! Kívánom, hogy te is éld át, hogy az életed ilyen fantasztikusan megváltozzon!