Csak most az egyszer

Andrea, 2020.10.25. 19:36
Néhány napja nagyon kedves jelenetre lettem figyelmes. Kicsi lányka gyönyörű szemeit édesapjára szegezve a legédesebb hangján mondta: „Csak most az egyszer engedd meg, soha többet nem kérek semmit!” Azonnal felsejlett előttem, hogy ez a helyzet milyen ismerős számomra is.
Úgy rémlik, ezt már mi is mondtuk a szüleinknek, és arra határozottan emlékszem, hogy én hallottam ezt a mondatot - és nem egyszer - saját csemetéim szájából, miközben persze hasonló, ellenállhatatlan, könyörgő tekintettel néztek rám.
Nem is tudom honnan, de valahogy ezt a mondatot és viselkedést a gyerekek tudják maguktól, mintha csak velük született képesség lenne. Talán ez az egyik legfontosabb eszközük ellenünk, szülők ellen. Próbáltam visszagondolni, tanítjuk-e ezt nekik, vagy valóban ez egy olyan hetedik érzék, amellyel tudnak hatni a felnőttekre, és ösztönösen használják.
Mindenesetre hosszú ideig lekötötte a gondolataimat, és különböző szituációkat próbáltam felidézni magamban: hogyan is megy ez?
„Kisfiam, ma könyörögni tanulnunk!” vagy „Gyakoroltad már a könyörgést ma kislányom?” vagy „Gyermekem, remélem látod, a szomszéd gyerek milyen szépen tud könyörögni, na neked is úgy kell!!” De ilyesmire nem emlékeztem. Pedig így legalább biztosan tudnám, hogy tőlem tanulta, azért megy neki ilyen jól. Legalább nem érezném úgy magam, mint aki csak sodródik az események láncolatában.
De ha nem így, akkor mégis csak veleszületett képesség, hiszen az biztos, hogy a gyerekek ezt a mondatot, és ezzel a hangsúllyal tudják és használják! Olyan tekintetet párosítva hozzá, hogy a szülők szíve elolvad, hiszen látszik a gyermeken, hogy az élete múlik rajta.
De az a gondolat, hogy akaratlanul tanítottam meg ezt a magatartást, nem tetszett annyira.
Nem, biztos nem!
Én nem szoktam ilyet mondani, hogy „Soha többet nem kérek semmit!”, vagy „Csak most az egyszer!”
Talán régebben, még gyermekként, suttogtam valami hasonlót a szüleimnek. De az még akkor volt. Esetleg az iskolában, egy-egy felelet vagy dolgozat közben fohászként… „Csak most az egyszer segíts meg Istenem!” Meglehet, az államvizsga kapcsán is átfutott valami ilyen gondolat a fejemen. De akkor úgyis annyira izgultam, hogy arra már nem tudok visszaemlékezni.
Egyre csak jöttek elő az emlékképek, hányszor is fohászkodtam ezekkel a szavakkal: „Csak most az egyszer segíts meg!”, „Csak most az egyszer sikerüljön!”, vagy „Csak ez az egy legyen meg!”
Nem is gondoljuk komolyan, amikor ezt mondjuk, hiszen már akkor világos, hogy újra csak lesz olyan egyszeri helyzet, amikor pont ilyen meggyőződéssel szeretnénk valamit nagyon-nagyon, és valamiért azt gondoljuk, hogy így hatásosabb a kérésünk. Olyan dolgokról mondunk le nagyon előzékenyen ezekkel a szavakkal, amelyek még nem is léteznek számunkra, és amelyek fölött sem most, sem később nem rendelkezünk. Tét nélkül akarunk valami értékeshez jutni úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret furdalásunk, és ne is kelljen feláldoznunk valójában semmit. Tegye meg inkább a másik…
Szeretnék megtanulni tisztán kérni. Nem sürgetőn és nem bántón, hanem megvárva a dolgok természetes menetét. Nem kényszerrel és zsarolón, hanem őszintén, nyugodtan és elfogadón.
Kérni időt, türelmet, nyugalmat a várakozáshoz, és hitet abban, hogy nem kell sürgetnem mindenáron semmit. Elfogadni és tiszteletben tartani. Felnőttként viselkedni és tudomásul venni. Nem próbálni már manipulálni, kikönyörögni vagy kikényszeríteni bármit.
Őszintén adni, kérni és elfogadni.
Korinthusiakhoz írt 1. levél 13. rész 11. vers: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Próbálok felnőni ebben is. Néha nehezebb a fizikai változásainkat jellemben utolérni, mint azt valaha gondolnánk, akár növekedési szakaszban tartunk, akár a hanyatlásban vagyunk már. Vannak szituációk, amelyekben soha sem hagyjuk el a gyermeki dolgainkat, viselkedésmintáinkat. Ragaszkodunk hozzájuk, és küzdünk értünk, mintha tényleg az életünk múlna rajta, mint annak a csöpp kicsi lánynak, akinek a cukorka nélkül összedőlt volna a világ.
Legalábbis akkor úgy gondolta.
Talán mégis érdemes sorra vennünk a „csak most az egyszer” dolgainkat, és átgondolva, megfontolva elkezdeni rájuk új szemszögből, felnőtt szemmel tekinteni.
Jakab levele 1. rész 5. vers: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
TGG
2020/10/20

Hálaadó ünnepi versek

Tisza Attila, 2020.10.14. 20:43
Posted in

2020 őszén többek között ezekkel a gondolatokkal, versekkel akartuk kifejezni hálánkat  megtartó Istenünk felé, és szereztünk örömöt egymásnak.

 

Ficsor Győzőné ajándéka

 

 

Kotán Gézáné ajándéka

Túrmezei Erzsébet

HÁLA

Uram, a szívem háladalba fog:

Megköszönök Neked minden napot,

Melyen szereteted érezhetem,

Minden parányi fényt az életen,

Minden vigaszt sivatag-út alatt,

Minden mosolygó, meleg sugarat.

 

Vihart ígérők bár a holnapok,

Te vagy, aki a szívem biztatod!

Ha ma egy porszem terhet hordozok,

Talán Te holnap le is oldozod!

Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,

Amerre járok, ott vagy énvelem?

 

Minden kicsiny madárka énekét,

Minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,

Minden nyugalmas percemet,

Tovasuhanó minden felleget,

Cseppecske boldogságot, örömöt

Ujjongó háladalban köszönök!

 

Minden egyes meleg tekintetet,

Minden egyes virághintő kezet,

Minden testvérszívet, felém verőt,

Közösen hívő, hordozó erőt:

Mindezt az üdvöt itt és odafönn

Köszönöm! Mindörökké köszönöm!

 

 

 

Rück Ádámné ajándéka

Haraszti Sándor

URAM, CSAK EGY VAGYOK…

 

Uram, csak egy vagyok a sok között,

Ki bár rongyos ruhába öltözött,

Vendégeid sorába híva lenni,

Királyi nagy menyegzodre menni,

Szegényen bár, de úgy szeretne!

Mégis talán, ha meglehetne...

 

Rongyos ruhámra félve, hogyha még

Tekintni olykor elfelejtenék,

Azért elottem mégis ott lebeg

Aranytermed, s a szívem úgy remeg!

Aranytermed, s az én ruhám, és

Ajkamra félve jön könyörgés:

 

Nem az elso helyre ülnék, Uram.

A meghívottak mellett boldogan

Húzódnék félre, félre, messzire:

A díszes asztalnak legvégire;

Szívem mélyén azért repesve!

Uram, talán ha meglehetne...

 

Uram, nem kellenének drága ételek:

Nem tennék úgy én, mint az emberek,

Akik jólétre jutnak: erre már

Kívánságuk felhokben egyre jár.

Ily ember morzsát is ehetne!

Uram, talán így meglehetne...

 

Uram, tudom, sok minden útban áll;

Azért szívem mégis remélve vár...

Kegyelmednek sugára végre tán

Dicson csillogva irányulna rám.

Boldoggá engem ez tehetne.

Uram, óh, bárcsak így lehetne...

 

 

Polányi Jánosné ajándéka

Túrmezei Erzsébet

KÖSZÖNÖM A TÖBBES SZÁMOT

 

Hozzátartozik életemhez

természetesen, észrevételen,

mint a levegő, ha belehelem.

Hányszor mondtam el, számát sem tudom.

De még sose köszöntem meg neked,

hogy így tanítottál rá, Mesterem,

mérhetetlen kincset hagyva ránk:

"Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!"

 

Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot!

Köszönöm, hogy önző szívem kitárod.

Minden nap milliók kenyerét kérem,

és az enyémet millió testvérem.

A bocsánatot és a szabadítást,

oltalmat millióknak kérhetem,

s milliók kérik minden nap nekem.

 

Soha nem lehetek elhagyott, árva,

nem maradhatok önmagamba zárva,

hiszen az imádságok imádsága

milliókat ölel össze velem.

Tágul a tér, tárul a végtelen,

és szűk szívembe fér egész világod.

 

Köszönöm neked

ezt a csodatévő többesszámot,

megváltó Istenem!

 

 

Révész Károlyné ajándéka

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Szent II. János Pál pápa imája

Istentiszteletünk 2020. október 4-én 10:30-kor kezdődik

Andrea, 2020.10.03. 14:34

Videófelvétel megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=U27AqXB_Hek&t=28s

Érdeklődők figyelmébe ajánljuk!

Tisza Attila, 2020.09.29. 18:54
Posted in

Nem csak a húszéveseké a világ...

FELHÍVÁS!

Tisza Attila, 2020.09.23. 13:14
Posted in

Tisztelettel, és közösségünk tagjai iránt érzett felelősséggel tesszük közzé a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége kérését:

"A legutóbbi intézkedéseinket fenntartva három további kéréssel keresünk benneteket:

1, Arra kérjük a gyülekezeteket, hogy ahol csak lehetséges, online is tegyék elérhetővé valamilyen formában az istentiszteleti alkalmakat a testvériség számára.

2, Arra kérjük a nyugdíjas és a krónikus betegséggel küzdő testvéreinket illetve érdeklődőket, hogy a következő hetekben – visszavonásig – lehetőleg csak online kapcsolódjanak be a gyülekezeti alkalmakba. 

Természetesen fenntartjuk az eddigi kéréseinket, intézkedéseinket is, különösen kiemelve a legutóbbi rendelkezésünk 5. pontját. Nyomatékosan és határozottan kérünk, sőt felszólítunk mindenkit a maszk viselésére zárt terekben a közösségi alkalmakon!

Emlékeztetünk benneteket a rendelkezéseink 11. pontjára is:

“11, Nyomatékosan arra kérjük a gyülekezetek illetve az intézmények képviselőit, hogy a gyülekezetekben vagy az intézményekben történő Covid fertőződés megjelenése esetén haladéktalanul értesítsenek bennünket a covid@baptist.hu email címen. Munkatársaink ez után felveszik a képviselőkkel a kapcsolatot, rajtuk keresztül informálódunk, majd igyekszünk minden segítséget megadni a helyzet lehető legjobb kezelése érdekében.”

Kérjük a fentiek megfontolását!


( Dunaharaszti Baptista Gyülekezet vezetősége)

Tartalom átvétel