Doboróczki Gábor - Gondolatok

Nem is olyan régen a gyülekezetünkben a szépkorú testvéreket köszöntötték, hadd csatlakozzak én is hozzájuk.

Goethe 1775-ben barátjának írt levelében többek között ezt vetette papírra: „Szakadatlan átváltozásaim közepette mindig azonos maradok önmagammal.” Ekkor 26 éves volt a költő.

Feltehetnénk a kérdést, hogyan lehetséges ez?! Amikor állandó változások közepette élünk, meg újabb és újabb kihívások várnak ránk: társadalom, környezetünk részéről, miközben mi is belső változásokon megyünk keresztül.

Annak a kornak jellemzői közül egy párat hadd soroljak fel: ipari forradalom, iparosodás, felfedezések, új művészeti irányok, találmányok egész sorozata és az új eszmék: mire inspirálhatják az embert?

Ami tegnap lényeges volt számomra, az lényegtelenné vált? Elveszítette az értékét? Sőt, talán szégyenkezem érte, amiben tegnap hittem és bíztam? Hogyan maradhatok hű önmagamhoz?

Az embernek van egy értékrendje és azt a rendet senki és semmi nem tudja befolyásolni.

Ami tegnap szemérmetlen volt, az ma is az. Mi is egy nagyon érdekes világban élünk. Ennek a kornak is megvannak a jellemzői. Mikor különböző erők (elnézést a kifejezésért) fenekestül fel akarják forgatni a világot.

Új értékrendet akarnak bevezetni. A feketét fehérre akarják átmosni. És aki nem áll ebbe a sorba, azt megbélyegzik. Mert nem modern módon gondolkodik.

Csakis úgy tudunk önmagunkkal azonosulni, a belső békénket megőrizni, ha a Krisztusban lelt hitünket és a tőle átvett értékrendet kincsként megőrizzük.

Máté evangéliuma 12. rész 25. versében ezt olvassuk: „Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.”

Goethe 76 éves korában ezt írja: „Fogadjuk keserűség nélkül, hogy az élet múlékony, mert ha minden múló pillanatban az örökkévalóságot látjuk, akkor sohasem szenvedünk az idő múlása miatt.”

A költő nem volt vallásos, jogi tanulmányai közben találkozhatott az egyház viszályos ügyeivel és ez számára nem volt szimpatikus. Idővel ugyan udvarolt egy pap lányának.

„Pillanatban az örökkévalóságot megélni.” Én azt gondolom, hogy ez csak Krisztus által lehetséges. Hiszen amit a Megváltóért teszel, cselekszel, munkálkodsz, beszélsz vagy éppen hallgatsz, az megmarad mindörökre.

Ne úgy gondolkodjunk, ahogyan sokan, most is elfecséreltem az időt erre vagy arra. Ez a fajta gondolkodásmód fogságban tarthat minket. És elveszítjük a lelki békénket, és nem a pillanat kiteljesedését éljük meg. Próbáljunk Krisztus lényén keresztül élni életünket. És akkor meglátjuk egy pillanatban az örökkévalóságot, Krisztust.

Kedves idős testvéreim! A 2Timóteus 1. rész 14. versét hadd fogalmazzam így: A rátok bízott drága kincset őrizzétek meg a bennetek lakozó Szentlélek által.

Így áldja meg az Úr a testvéreket.