Kihez igazodunk?

Pál levele a kolosséiakhoz írt 2. rész 6. vers b része: „És nem Krisztushoz igazodik”

Egy régi, kedves emlék jött elém, amikor még az általános iskolában jártam és a nyári szünetekben testvéreimmel együtt dolgozni jártunk. Így jutottunk el egyszer a Taksonyi Erdő Gazdálkodáshoz, ahol egy idős bácsi volt a brigadérosunk.

Egyszer az volt a feladatunk, hogy a Taksonyi MGTSZ udvarán nyárfát ültettünk jó hosszan. A bácsi úgy osztotta el a munkát, hogy a két bátyám ásták ki a gödröket, én a bácsival ültettem a fákat és a húgom legalább két vödör vizet öntött minden egyes fára. De a második fa ültetésnél a bácsi megkérdezte tőlem: „Hogy igenyes-e a fa?” Nem nagyon tudtam értelmezni, bizonytalan hangon válaszoltam neki: „Eléggé.” Csak az volt a probléma, hogy minden fa ültetés után megkérdezte ugyanezt és nem tudtam mit kezdeni vele, így egyre feszültebbé váltam. Mindig dünnyögtem valamit a „bajuszom alatt”. Alig vártam, hogy legyen egy kis szabadidő és oda mehessek a bátyjaimhoz. Amikor esély volt rá, odamentem hozzájuk és megkérdeztem tőlük, hogy mit akarhat a bácsi. Némi töprengés után rájöttek, hogy egyenesen igazodik-e az egyik a másikhoz.

Így van az életben is. Miután felcseperedünk az ember valamihez vagy valakihez igazodnia kell, hogy sikeres legyen és elfogadják. Én 57-es vagyok, hadd soroljak fel egy pár dolgot, amihez igazodni kellett: kommunizmus, hippi korszak, farmer nadrág, különböző divatok ruházatban-hajzatban és viselkedésben, például „a szelíd motorosok” a szabadság érzete, filmek-könyvek főhőséhez, a keleti misztikához, édesapánkhoz-édesanyánkhoz, a bátyjaimhoz, a barátunkhoz vagy barátnőnkhöz. Valahogy mindig meg akartunk felelni valakinek vagy valaminek.

Emlékszem rá fiatal serdülő koromban kinn álltam a Dunaharaszti felső HÉV megállójában és bajaim voltak a kezeimmel. Viszonylag magas ember vagyok, 187 centi. Ott lógtak a testem mellett a kezeim, mondván magamban: „Ez így nem jó.” Akkor zsebre tettem: „Ez meg hogy néz ki?” Azután különböző variációk következtek, de sehogy sem volt jó. Nem voltam magammal megelégedve.

A fentiekkel nem azt akartam mondani, hogy minden igazodásunk rossz és vessük el. De azt tudom, hogy bárkihez és bármihez igazodunk, az nem lesz tökéletes megoldás. Eljött az életemben az a korszak, mikor rádöbbentettek arra a testvérek, hogy nekünk tulajdonképpen Krisztushoz kell igazodnunk és nem máshoz; mert az életben mindig lesz mihez igazodni. Egy mókuskerékbe kerül az ember, csak akkor nyugszik meg az ember lelke ezen a területen, mikor Krisztushoz való igazodás valóra válik az életében. Mert Ő benne van megoldás minden élethelyzetre.

Keresd Krisztust, hogy ezen a területen is helyre kerüljön az életed.

Pampuskás Paradoxon