Köszöntjük az Édesanyákat!

Minden kedves

anyuka,

nagymama,

dédnagymama

életére Isten gazdag áldását kívánjuk!

Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.  Zsolt. 34:9

Két kis magzat beszélget az anyaméhben a jövőről:

-Te hiszel a születés utáni életben?

-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán, itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, milyen lenne az?

-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni? Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit

másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfolódás a sötétben.

-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

-Hát mindenütt körülöttünk! És neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

-No de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. 

Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk...