A kötél

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.

Elindult felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt, a napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.

És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a szeme előtt. Elgondolkodva azon, hogy milyen közel is van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél, amivel meg volt kötve.

A teste a levegőben lógott…

Csak a kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!

Az égből váratlanul egy hang hallatszott:

Mit akarsz, hogy tegyek?

Ments meg engem!

Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?

Persze, hogy hiszem!

Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve…

Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötélbe.

A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott hegymászót.

A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.

Csak három méterre a földtől….