Dunaharaszti Baptista Gyülekezet

Pampuskás Paradoxon írása

  Bizonyára jártatok már úgy is, ahogyan én is: egy hónapon belül ugyanazzal a szlogennel találkoztam különböző emberektől. Az első alkalommal a rádióban hallgattam egy interjút, egy nagyon közismert színésszel; akit az ország kedvencének is lehet hívni. Hiszen nagyon sokoldalú és mindenféle kitüntetést kapott már ebben az országban. Az interjú végét úgy zárta le: „Csak egészség legyen, a többit megvesszük.” Az első hallásra is bosszankodtam felette. Az idő múlásával egy kedves szomszédunknak, aki betegeskedik, előírta a háziorvos, hogy rendszeresen sétálgasson. A kertben tartózkodtam, köszöntöttünk egymást és beszélgetésbe elegyedtünk. A végén ő is úgy akart elbúcsúzni tőlem, hogy a fenti idézetet említette. Ott már nem tudtam szó nélkül hagyni.

 Tudnék pár dolgot felsorolni; amit nem lehet pénzért megvásárolni. Ezért ragadtam tollat, hogy erről írjak, és egy pár gondolatot megosszak veletek.

Visszatérve a közismert színészre, megint kitűnik, hogy milyen nagy felelősséggel rendelkeznek azok az emberek, akik közismertek, és mit jelentenek ki, mert ez fog elterjedni. Visszatűnik a régi rendszer, mikor valaki hivatkozott egy politikai vezetőre, akkor nem mertek ellene szólni. Mi is így vagyunk sokszor: egy híres ember valamit mond, és nem azt vizsgáljuk meg, hogy mit mondott, hanem azt, hogy ki mondta. Ha ezt ő állítja vagy mondja, akkor biztos úgy is van!?

Foglalkozzunk egy kicsit a szlogen jelentésével. Először is tudnék egy jó pár témát, amit szerintem nem lehet megvásárolni pénzért. Az alábbiakban kifejtem őket.

Figyeld meg, hogy mennyire kirekesztő ez a mondat, hiszen azt mondja: ha elegendő anyagi forrásod van, az egészségen kívül minden mást meg tudsz szerezni. És mi van azokkal, akik nem rendelkeznek ezzel a forrással? Hol van itt az emberi szeretet? Arra inspirál, hogy minél nagyobb anyagival rendelkezzél.

Nézzünk egy másik szempontot. Már az M7-es együttes is megénekelte, anno a XX. században, hogy: „Nem lehet boldogságot venni…”. Egyszer beszélgettem egy fiatal emberrel, aki elég fiatalon összeharácsolt egy szép kertes házat, egy új, szép kocsit, és egy fiatal feleség sütögette a húst a konyhában vacsorára. Ő pedig a barátjával a nappaliban a bőr kanapén ültek, az LCD tévét nézték, ami abban az időben több mint 300.000 Forintba kerülhetett, mert akkor lett újdonság. Ott ülnek a nappaliban és azt mondja barátjának: „Most kellene boldognak lennem, és nem vagyok az.” Pedig, ha kilóra mérték volna, akkor kiló számra vásárolhatott volna.

  Újabb szempont. Például egy lány kezét meg lehet vásárolni? Ha igen, ott már elég nagy baj van. Vagy a tisztességet, erkölcsösséget, megbecsülést? Mennyiért lehet ezeket megvenni? A Szentírásban találunk egy történetet, ahol egy tányér lencséért eladta az első születettségi jogát Ézsau, amit idővel megbánt, de már késő volt. A mi emberi tartásunk eladó? Mindenféle mocsokba belemászunk?

Egy filmproducer dossziéjában nevek és árak vannak, hogy ki milyen szinten adja el magát. Erre mondták: „Mindenkinek meg van a maga ára”.  Azt gondolom, hogy itt nagyot tévedtek. Hiszen vagyunk egy jó páran, akik úgy gondolkodnak, hogy nem vagyunk megvehetőek semmilyen erkölcstelenségre!!! És ha már itt tartunk, mi van a lelkünk üdvösségével? Valaki megpróbálja megvásárolni vagy üzletet kötni Istennel? Előre mondom, nem fog sikerülni neki. Visszatérünk a kárhozatot megváltó bűnbocsátó cédulákra?

 Az Úr Jézus Krisztus senkit sem taszított el magától vagy rekesztett ki. Sőt azt mondja, hogy: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” (Mt. 11, 28) Teljesen mindegy, hogy hány éves vagy, milyen nemhez tartozol. Teljesen mindegy, hogy melyik társadalmi osztály tagja vagy, esetleg milyen anyagi forrással rendelkezel.

Jöjj hozzá, és olyan dolgokat fogsz átélni, amiről mások csak álmodozni tudnak. De csak azért, mert nem Istennél keresik, hanem minden másban és máshol.

 Pampuskás Paradoxon