TÁJÉKOZTATÓ

Tisza Attila, 2020.11.12. 13:08

Kedves Testvéreink, Barátaink, Ismerőseink!

A Magyar Országgyűlés által elfogadott, SARS-CoV-2 koronavírus-világjárvány második hulláma elleni védekezés ügyében hozott 2020. évi CIX. törvény, a 484/2020. (XI. 10.) számú Kormányrendelet által előírt rendelkezések, valamint a Magyarországi Baptista Egyház Országos Tanácsának Határozata alapján a gyülekezeti hitéletet biztosító összejövetelek személyes jelenléttel történő megtartását szükséges átmeneti időre felfüggeszteni. Gyülekezetünk vezetősége 2020.11.11-én tartott megbeszélésén az alábbi döntéseket hozta:

1. 2020. november 12-től meghatározatlan ideig a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet imaházában ( 2330 Dunaharaszti, Damjanich u. 40.) a személyes jelenléttel megtartott nyilvános összejöveteli alkalmakat ( istentisztelet, imaóra, bibliaóra, kiscsoportos közösség, ifjúsági alkalom, vasárnapi iskola, zenekari gyakorlás ) szüneteltetjük.

2. A vasárnap délelőtti istentisztelet internetes közvetítéssel (YouTube rendszer) valós időben történik. Az alkalomról készített, szerkesztett felvételt ezen a felületen állandó megtekintés céljából később közzétesszük. Az élő idejű megtekintés érdekében a gyülekezet tagjait megfelelően tájékoztatjuk.

3. A szerda esti bibliaórát - önkéntes csatlakozást biztosítva - internetes kapcsolatot használva élő időben tartjuk (ZOOM rendszer). Erről felvétel későbbi megtekintés érdekében nem történik. Használatáról a gyülekezeti tagokat tájékoztatjuk.

4. Egyéb, a világhálón online tervezett alkalmakról a szervezők az érintett személyeket, csoportokat személyesen, telefonon, e-mailben megfelelően tájékoztatják. Továbbá elöljáró testvérek telefonon is értesítik a gyülekezet tagjait a fenti változásokról, a márciusban készült beosztás szerint.

 Kérjük a fentiek tudomásul vételét. Köszönjük a segítő és védő szándékú együttműködést.

Isten áldása, gondviselő védelme kísérje életünket!

Zsoltárok 20:02  "Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!"

Miért fontos a maszk használata?

Tisza Attila, 2020.11.03. 11:09

A professzor magyarázata:

 

"Lehetséges, hogy a maszkhasználat nemcsak az új fertőzések arányát csökkenti, hanem segít mérsékelni a betegség súlyosságát, és biztosíthatja, hogy az újonnan megjelenő megbetegedések nagyobb arányban legyenek tünetmentesek. Feltételezések szerint ez utóbbi annak köszönhető, hogy a maszk csökkenti a bejutó vírusrészecskék számát."

https://www.portfolio.hu/global/20201103/egy-professzor-elmagyarazza-mit...

Kihez igazodunk?

Vendég, 2020.10.30. 17:12

 

Pál levele a kolosséiakhoz írt 2. rész 6. vers b része: „És nem Krisztushoz igazodik”

Egy régi, kedves emlék jött elém, amikor még az általános iskolában jártam és a nyári szünetekben testvéreimmel együtt dolgozni jártunk. Így jutottunk el egyszer a Taksonyi Erdő Gazdálkodáshoz, ahol egy idős bácsi volt a brigadérosunk.

Egyszer az volt a feladatunk, hogy a Taksonyi MGTSZ udvarán nyárfát ültettünk jó hosszan. A bácsi úgy osztotta el a munkát, hogy a két bátyám ásták ki a gödröket, én a bácsival ültettem a fákat és a húgom legalább két vödör vizet öntött minden egyes fára. De a második fa ültetésnél a bácsi megkérdezte tőlem: „Hogy igenyes-e a fa?” Nem nagyon tudtam értelmezni, bizonytalan hangon válaszoltam neki: „Eléggé.” Csak az volt a probléma, hogy minden fa ültetés után megkérdezte ugyanezt és nem tudtam mit kezdeni vele, így egyre feszültebbé váltam. Mindig dünnyögtem valamit a „bajuszom alatt”. Alig vártam, hogy legyen egy kis szabadidő és oda mehessek a bátyjaimhoz. Amikor esély volt rá, odamentem hozzájuk és megkérdeztem tőlük, hogy mit akarhat a bácsi. Némi töprengés után rájöttek, hogy egyenesen igazodik-e az egyik a másikhoz.

Így van az életben is. Miután felcseperedünk az ember valamihez vagy valakihez igazodnia kell, hogy sikeres legyen és elfogadják. Én 57-es vagyok, hadd soroljak fel egy pár dolgot, amihez igazodni kellett: kommunizmus, hippi korszak, farmer nadrág, különböző divatok ruházatban-hajzatban és viselkedésben, például „a szelíd motorosok” a szabadság érzete, filmek-könyvek főhőséhez, a keleti misztikához, édesapánkhoz-édesanyánkhoz, a bátyjaimhoz, a barátunkhoz vagy barátnőnkhöz. Valahogy mindig meg akartunk felelni valakinek vagy valaminek.

Emlékszem rá fiatal serdülő koromban kinn álltam a Dunaharaszti felső HÉV megállójában és bajaim voltak a kezeimmel. Viszonylag magas ember vagyok, 187 centi. Ott lógtak a testem mellett a kezeim, mondván magamban: „Ez így nem jó.” Akkor zsebre tettem: „Ez meg hogy néz ki?” Azután különböző variációk következtek, de sehogy sem volt jó. Nem voltam magammal megelégedve.

A fentiekkel nem azt akartam mondani, hogy minden igazodásunk rossz és vessük el. De azt tudom, hogy bárkihez és bármihez igazodunk, az nem lesz tökéletes megoldás. Eljött az életemben az a korszak, mikor rádöbbentettek arra a testvérek, hogy nekünk tulajdonképpen Krisztushoz kell igazodnunk és nem máshoz; mert az életben mindig lesz mihez igazodni. Egy mókuskerékbe kerül az ember, csak akkor nyugszik meg az ember lelke ezen a területen, mikor Krisztushoz való igazodás valóra válik az életében. Mert Ő benne van megoldás minden élethelyzetre.

Keresd Krisztust, hogy ezen a területen is helyre kerüljön az életed.

 

Pampuskás Paradoxon

Csak most az egyszer

Andrea, 2020.10.25. 20:36
Néhány napja nagyon kedves jelenetre lettem figyelmes. Kicsi lányka gyönyörű szemeit édesapjára szegezve a legédesebb hangján mondta: „Csak most az egyszer engedd meg, soha többet nem kérek semmit!” Azonnal felsejlett előttem, hogy ez a helyzet milyen ismerős számomra is.
Úgy rémlik, ezt már mi is mondtuk a szüleinknek, és arra határozottan emlékszem, hogy én hallottam ezt a mondatot - és nem egyszer - saját csemetéim szájából, miközben persze hasonló, ellenállhatatlan, könyörgő tekintettel néztek rám.
Nem is tudom honnan, de valahogy ezt a mondatot és viselkedést a gyerekek tudják maguktól, mintha csak velük született képesség lenne. Talán ez az egyik legfontosabb eszközük ellenünk, szülők ellen. Próbáltam visszagondolni, tanítjuk-e ezt nekik, vagy valóban ez egy olyan hetedik érzék, amellyel tudnak hatni a felnőttekre, és ösztönösen használják.
Mindenesetre hosszú ideig lekötötte a gondolataimat, és különböző szituációkat próbáltam felidézni magamban: hogyan is megy ez?
„Kisfiam, ma könyörögni tanulnunk!” vagy „Gyakoroltad már a könyörgést ma kislányom?” vagy „Gyermekem, remélem látod, a szomszéd gyerek milyen szépen tud könyörögni, na neked is úgy kell!!” De ilyesmire nem emlékeztem. Pedig így legalább biztosan tudnám, hogy tőlem tanulta, azért megy neki ilyen jól. Legalább nem érezném úgy magam, mint aki csak sodródik az események láncolatában.
De ha nem így, akkor mégis csak veleszületett képesség, hiszen az biztos, hogy a gyerekek ezt a mondatot, és ezzel a hangsúllyal tudják és használják! Olyan tekintetet párosítva hozzá, hogy a szülők szíve elolvad, hiszen látszik a gyermeken, hogy az élete múlik rajta.
De az a gondolat, hogy akaratlanul tanítottam meg ezt a magatartást, nem tetszett annyira.
Nem, biztos nem!
Én nem szoktam ilyet mondani, hogy „Soha többet nem kérek semmit!”, vagy „Csak most az egyszer!”
Talán régebben, még gyermekként, suttogtam valami hasonlót a szüleimnek. De az még akkor volt. Esetleg az iskolában, egy-egy felelet vagy dolgozat közben fohászként… „Csak most az egyszer segíts meg Istenem!” Meglehet, az államvizsga kapcsán is átfutott valami ilyen gondolat a fejemen. De akkor úgyis annyira izgultam, hogy arra már nem tudok visszaemlékezni.
Egyre csak jöttek elő az emlékképek, hányszor is fohászkodtam ezekkel a szavakkal: „Csak most az egyszer segíts meg!”, „Csak most az egyszer sikerüljön!”, vagy „Csak ez az egy legyen meg!”
Nem is gondoljuk komolyan, amikor ezt mondjuk, hiszen már akkor világos, hogy újra csak lesz olyan egyszeri helyzet, amikor pont ilyen meggyőződéssel szeretnénk valamit nagyon-nagyon, és valamiért azt gondoljuk, hogy így hatásosabb a kérésünk. Olyan dolgokról mondunk le nagyon előzékenyen ezekkel a szavakkal, amelyek még nem is léteznek számunkra, és amelyek fölött sem most, sem később nem rendelkezünk. Tét nélkül akarunk valami értékeshez jutni úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret furdalásunk, és ne is kelljen feláldoznunk valójában semmit. Tegye meg inkább a másik…
Szeretnék megtanulni tisztán kérni. Nem sürgetőn és nem bántón, hanem megvárva a dolgok természetes menetét. Nem kényszerrel és zsarolón, hanem őszintén, nyugodtan és elfogadón.
Kérni időt, türelmet, nyugalmat a várakozáshoz, és hitet abban, hogy nem kell sürgetnem mindenáron semmit. Elfogadni és tiszteletben tartani. Felnőttként viselkedni és tudomásul venni. Nem próbálni már manipulálni, kikönyörögni vagy kikényszeríteni bármit.
Őszintén adni, kérni és elfogadni.
Korinthusiakhoz írt 1. levél 13. rész 11. vers: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Próbálok felnőni ebben is. Néha nehezebb a fizikai változásainkat jellemben utolérni, mint azt valaha gondolnánk, akár növekedési szakaszban tartunk, akár a hanyatlásban vagyunk már. Vannak szituációk, amelyekben soha sem hagyjuk el a gyermeki dolgainkat, viselkedésmintáinkat. Ragaszkodunk hozzájuk, és küzdünk értünk, mintha tényleg az életünk múlna rajta, mint annak a csöpp kicsi lánynak, akinek a cukorka nélkül összedőlt volna a világ.
Legalábbis akkor úgy gondolta.
Talán mégis érdemes sorra vennünk a „csak most az egyszer” dolgainkat, és átgondolva, megfontolva elkezdeni rájuk új szemszögből, felnőtt szemmel tekinteni.
Jakab levele 1. rész 5. vers: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
TGG
2020/10/20

Hálaadó ünnepi versek

Tisza Attila, 2020.10.14. 21:43
Posted in

2020 őszén többek között ezekkel a gondolatokkal, versekkel akartuk kifejezni hálánkat  megtartó Istenünk felé, és szereztünk örömöt egymásnak.

 

Ficsor Győzőné ajándéka

 

 

Kotán Gézáné ajándéka

Túrmezei Erzsébet

HÁLA

Uram, a szívem háladalba fog:

Megköszönök Neked minden napot,

Melyen szereteted érezhetem,

Minden parányi fényt az életen,

Minden vigaszt sivatag-út alatt,

Minden mosolygó, meleg sugarat.

 

Vihart ígérők bár a holnapok,

Te vagy, aki a szívem biztatod!

Ha ma egy porszem terhet hordozok,

Talán Te holnap le is oldozod!

Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,

Amerre járok, ott vagy énvelem?

 

Minden kicsiny madárka énekét,

Minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,

Minden nyugalmas percemet,

Tovasuhanó minden felleget,

Cseppecske boldogságot, örömöt

Ujjongó háladalban köszönök!

 

Minden egyes meleg tekintetet,

Minden egyes virághintő kezet,

Minden testvérszívet, felém verőt,

Közösen hívő, hordozó erőt:

Mindezt az üdvöt itt és odafönn

Köszönöm! Mindörökké köszönöm!

 

 

 

Rück Ádámné ajándéka

Haraszti Sándor

URAM, CSAK EGY VAGYOK…

 

Uram, csak egy vagyok a sok között,

Ki bár rongyos ruhába öltözött,

Vendégeid sorába híva lenni,

Királyi nagy menyegzodre menni,

Szegényen bár, de úgy szeretne!

Mégis talán, ha meglehetne...

 

Rongyos ruhámra félve, hogyha még

Tekintni olykor elfelejtenék,

Azért elottem mégis ott lebeg

Aranytermed, s a szívem úgy remeg!

Aranytermed, s az én ruhám, és

Ajkamra félve jön könyörgés:

 

Nem az elso helyre ülnék, Uram.

A meghívottak mellett boldogan

Húzódnék félre, félre, messzire:

A díszes asztalnak legvégire;

Szívem mélyén azért repesve!

Uram, talán ha meglehetne...

 

Uram, nem kellenének drága ételek:

Nem tennék úgy én, mint az emberek,

Akik jólétre jutnak: erre már

Kívánságuk felhokben egyre jár.

Ily ember morzsát is ehetne!

Uram, talán így meglehetne...

 

Uram, tudom, sok minden útban áll;

Azért szívem mégis remélve vár...

Kegyelmednek sugára végre tán

Dicson csillogva irányulna rám.

Boldoggá engem ez tehetne.

Uram, óh, bárcsak így lehetne...

 

 

Polányi Jánosné ajándéka

Túrmezei Erzsébet

KÖSZÖNÖM A TÖBBES SZÁMOT

 

Hozzátartozik életemhez

természetesen, észrevételen,

mint a levegő, ha belehelem.

Hányszor mondtam el, számát sem tudom.

De még sose köszöntem meg neked,

hogy így tanítottál rá, Mesterem,

mérhetetlen kincset hagyva ránk:

"Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!"

 

Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot!

Köszönöm, hogy önző szívem kitárod.

Minden nap milliók kenyerét kérem,

és az enyémet millió testvérem.

A bocsánatot és a szabadítást,

oltalmat millióknak kérhetem,

s milliók kérik minden nap nekem.

 

Soha nem lehetek elhagyott, árva,

nem maradhatok önmagamba zárva,

hiszen az imádságok imádsága

milliókat ölel össze velem.

Tágul a tér, tárul a végtelen,

és szűk szívembe fér egész világod.

 

Köszönöm neked

ezt a csodatévő többesszámot,

megváltó Istenem!

 

 

Révész Károlyné ajándéka

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Szent II. János Pál pápa imája
Tartalom átvétel