2020 őszén többek között ezekkel a gondolatokkal, versekkel akartuk kifejezni hálánkat megtartó Istenünk felé, és szereztünk örömöt egymásnak.
Ficsor Győzőné ajándéka
Kotán Gézáné ajándéka
Túrmezei Erzsébet
HÁLA
Uram, a szívem háladalba fog:
Megköszönök Neked minden napot,
Melyen szereteted érezhetem,
Minden parányi fényt az életen,
Minden vigaszt sivatag-út alatt,
Minden mosolygó, meleg sugarat.
Vihart ígérők bár a holnapok,
Te vagy, aki a szívem biztatod!
Ha ma egy porszem terhet hordozok,
Talán Te holnap le is oldozod!
Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,
Amerre járok, ott vagy énvelem?
Minden kicsiny madárka énekét,
Minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,
Minden nyugalmas percemet,
Tovasuhanó minden felleget,
Cseppecske boldogságot, örömöt
Ujjongó háladalban köszönök!
Minden egyes meleg tekintetet,
Minden egyes virághintő kezet,
Minden testvérszívet, felém verőt,
Közösen hívő, hordozó erőt:
Mindezt az üdvöt itt és odafönn
Köszönöm! Mindörökké köszönöm!
Rück Ádámné ajándéka
Haraszti Sándor
URAM, CSAK EGY VAGYOK…
Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzodre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...
Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elottem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:
Nem az elso helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...
Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhokben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...
Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicson csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.
Uram, óh, bárcsak így lehetne...
Polányi Jánosné ajándéka
Túrmezei Erzsébet
KÖSZÖNÖM A TÖBBES SZÁMOT
Hozzátartozik életemhez
természetesen, észrevételen,
mint a levegő, ha belehelem.
Hányszor mondtam el, számát sem tudom.
De még sose köszöntem meg neked,
hogy így tanítottál rá, Mesterem,
mérhetetlen kincset hagyva ránk:
"Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!"
Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot!
Köszönöm, hogy önző szívem kitárod.
Minden nap milliók kenyerét kérem,
és az enyémet millió testvérem.
A bocsánatot és a szabadítást,
oltalmat millióknak kérhetem,
s milliók kérik minden nap nekem.
Soha nem lehetek elhagyott, árva,
nem maradhatok önmagamba zárva,
hiszen az imádságok imádsága
milliókat ölel össze velem.
Tágul a tér, tárul a végtelen,
és szűk szívembe fér egész világod.
Köszönöm neked
ezt a csodatévő többesszámot,
megváltó Istenem!
Révész Károlyné ajándéka
- A hozzászóláshoz belépés szükséges