Tisza Attila, 2020.10.14. 21:43
2020 őszén többek között ezekkel a gondolatokkal, versekkel akartuk kifejezni hálánkat megtartó Istenünk felé, és szereztünk örömöt egymásnak.
Ficsor Győzőné ajándéka
Kotán Gézáné ajándéka
Túrmezei Erzsébet
HÁLA
Uram, a szívem háladalba fog:
Megköszönök Neked minden napot,
Melyen szereteted érezhetem,
Minden parányi fényt az életen,
Minden vigaszt sivatag-út alatt,
Minden mosolygó, meleg sugarat.
Vihart ígérők bár a holnapok,
Te vagy, aki a szívem biztatod!
Ha ma egy porszem terhet hordozok,
Talán Te holnap le is oldozod!
Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,
Amerre járok, ott vagy énvelem?
Minden kicsiny madárka énekét,
Minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,
Minden nyugalmas percemet,
Tovasuhanó minden felleget,
Cseppecske boldogságot, örömöt
Ujjongó háladalban köszönök!
Minden egyes meleg tekintetet,
Minden egyes virághintő kezet,
Minden testvérszívet, felém verőt,
Közösen hívő, hordozó erőt:
Mindezt az üdvöt itt és odafönn
Köszönöm! Mindörökké köszönöm!
Rück Ádámné ajándéka
Haraszti Sándor
URAM, CSAK EGY VAGYOK…
Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzodre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...
Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elottem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:
Nem az elso helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...
Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhokben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...
Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicson csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.
Uram, óh, bárcsak így lehetne...
Polányi Jánosné ajándéka
Túrmezei Erzsébet
KÖSZÖNÖM A TÖBBES SZÁMOT
Hozzátartozik életemhez
természetesen, észrevételen,
mint a levegő, ha belehelem.
Hányszor mondtam el, számát sem tudom.
De még sose köszöntem meg neked,
hogy így tanítottál rá, Mesterem,
mérhetetlen kincset hagyva ránk:
"Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!"
Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot!
Köszönöm, hogy önző szívem kitárod.
Minden nap milliók kenyerét kérem,
és az enyémet millió testvérem.
A bocsánatot és a szabadítást,
oltalmat millióknak kérhetem,
s milliók kérik minden nap nekem.
Soha nem lehetek elhagyott, árva,
nem maradhatok önmagamba zárva,
hiszen az imádságok imádsága
milliókat ölel össze velem.
Tágul a tér, tárul a végtelen,
és szűk szívembe fér egész világod.
Köszönöm neked
ezt a csodatévő többesszámot,
megváltó Istenem!
Révész Károlyné ajándéka
Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Szent II. János Pál pápa imája
Egyszer az volt a feladatunk, hogy a Taksonyi MGTSZ udvarán nyárfát ültettünk jó hosszan. A bácsi úgy osztotta el a munkát, hogy a két bátyám ásták ki a gödröket, én a bácsival ültettem a fákat és a húgom legalább két vödör vizet öntött minden egyes fára. De a második fa ültetésnél a bácsi megkérdezte tőlem: „Hogy igenyes-e a fa?” Nem nagyon tudtam értelmezni, bizonytalan hangon válaszoltam neki: „Eléggé.” Csak az volt a probléma, hogy minden fa ültetés után megkérdezte ugyanezt és nem tudtam mit kezdeni vele, így egyre feszültebbé váltam. Mindig dünnyögtem valamit a „bajuszom alatt”. Alig vártam, hogy legyen egy kis szabadidő és oda mehessek a bátyjaimhoz. Amikor esély volt rá, odamentem hozzájuk és megkérdeztem tőlük, hogy mit akarhat a bácsi. Némi töprengés után rájöttek, hogy egyenesen igazodik-e az egyik a másikhoz.
